A Tatárok és Törökök elleni háborúink nem magyar érdekeket szolgáltakA tatár és török támadások okainak vizsgálata kiderítette, hogy ezeket a magyar királyság irányításába való idegen beavatkozások váltották ki. A tatárok és törökök elleni háborúk nem magyar érdekeket szolgáltak, hanem főleg nyugatiakat, elsősorban vatikáni és Habsburg érdekeket. Tény, hogy a tatárok és a törökök nem Magyarországot akarták megtámadni, hanem a velünk is mindig ellenséges nyugatot. Az is tény, hogy a tatárok és a törökök több ízben ajánlottak szövetséget Magyarországnak, de mivel az idegen érdekek befolyása döntő volt a magyar ügyek irányításában, ezen idegen érdekek országunkat keleti turáni testvérnépeink ellen fordították, és ezzel rendkívül nagy károkat okoztak Magyarországnak. Elképzelhető, hogy sokkal előnyösebb helyzetben lennénk ma, ha akkor uralkodóink elfogadják a tatár és török szövetségi ajánlatokat, mert akkor az egy olyan hatalmas turáni tömbot hozott volna létre, amelynek még egy egyesült Európa sem tudott volna ellenállni, és akkor nem Magyarország pusztult volna. Egészen másképpen alakulhatott volna a világtörténelem, ha a középkori Magyar Királyság a tatárokkal és törökökkel együtt lép fel a közös ellenség ellen. Csak gondoljunk a lehetőségekre: megsemmisíthettük volna a Habsburgokat, a németek és oroszok nem tudtak volna hatalmas birodalmakat létrehozni a turáni népek rovására, Magyarország nem került volna idegen uralkodók alá és nem lett volna feldarabolva, a magyar nép nem pusztult volna és nem lett volna tömeges idegen betelepítés, nem lett volna első világháború és nem lett volna Trianon, nem lett volna második világháború és kommunizmus sem, és ma még létezhetett volna egy hatalmas és egységes nagy Magyarország, 50-60 millió magyarral. De nem így lett, mert az ezredik év óta csak egyre erősödött az idegen befolyás Magyarországon. Az idegen és ellenséges hatalmaknak egy gyenge és megosztott Magyarország kellett, amelyet majd könnyebben le lehet igázni, és amely még kapóra is jött nekik, mert ki tudták használni a tatár és török terjeszkedés megakadályozására. A történelmi Magyarország bukása Egy családi bosszú miatt Szent István (997-1038) magyar király személyesen vezetett hadjáratot a bolgárok ellen. Sajnos, a pillanatnyi sérelmek megtorlása veszélyes szomszédot hozott a magyar határokra a bizánci reconquista politika függvényében. Ez a szomszédság a XII. században kegyetlen magyar-bizánci háborúkba torkollott. (Kelet Kapuja történelmi folyóirat, III. évfolyam, 3. szám, 2019, 74. o.)Sokkal előnyösebb lett volna a bolgárokat és kunokat inkább támogatni ellenségeikkel szemben, és ezzel egy erős és barátságos bolgár és kun birodalommal lettünk volna határosak, és nem pedig minden oldalról ellenségekkel körülvéve. Nem lehetett Magyarországnak folytonosan hadakozni egyszerre több oldalon, hanem a legveszélyesebb ellenséggel kellett mindenekelőtt leszámolni. Ezt Mátyás Király is tisztán látta, és ezért foglalta el Bécset, de a gyanús körülmények között történt halála romba döntötte terveit. 1519-ben jött az ún. szülejmáni ajánlat: Magyarországot egyáltalán nem akarta meghódítani a szultán (ti. Szülejmán), mert racionálisan felismerte, hogy kívül esik hadserege akciórádiuszán. "Szülejmán kezdetben az országot régi állapotában akarta hagyni, két feltételt szabván csupán: 1. az ország nem választhat Habsburg-házból uralkodót; 2. külpolitikája törökbarát, azaz Habsburg-ellenes legyen. Hogy ez a szülejmáni ajánlat létezett, az a múlt században felszínre hozott és publikált levéltári anyag alapján kétségtelenül megállapítható." Gál Henrik: A mohácsi csata (Kelet Kapuja történelmi folyóirat, IV. évfolyam, 4. szám, 2020, 16. o.)1526-ban több európai állam (Anglia, Franciaország, a Vatikán, Velence, és mások) szövetséget kötöttek a Törökökkel, hogy megakadályozzák a Habsburgok birodalmi terjeszkedését (Cognac-i Liga). Ez egy kitűnő alkalom lett volna Magyarországnak, hogy a Habsburg-ellenes szövetséghez csatlakozzon saját érdekében. Ha más európai államoknak lehetett szövetségbe lépni a Törökökkel, akkor miért ne lehetett volna a Magyaroknak? De ezt az alkalmat mégsem tudta megragadni Magyarország, mert a Habsburgok magyarellenes összeesküvésekkel és a magyar belügyekbe való beavatkozással megakadályozták, hogy a Magyar Királyság a Törökökkel szövetkezve a Habsburgok ellen forduljon. A Törökök tehát a Habsburgokat akarták megtámadni és nem Magyarországot, csak Magyarország éppen útjukba volt... Az Erdélyi Fejedelemség aranykora (XVII. sz.) ékes bizonyítéka annak, hogy mennyivel előnyösebben járt volna a Magyar Királyság, hogy ha a Törökökkel jó viszonyban és velük szövetségben lép fel a közös ellenséggel szemben, mint ahogy azt akkor már több magyar államférfi belátta. Az 1526-os mohácsi csatavesztés után Magyarország elvesztette egységét és függetlenségét. Azóta közel 500 éves idegen uralom, az ország szétdarabolása és pusztítása, a nemzet megosztottsága és a nemzeti felkelések leverése, elnyomás és kizsákmányolás, idegen gyarmatosítás és magyarirtás folyik, amit csak a túl rövid Horthy korszak szakított meg ideiglenesen. A Habsburg összeesküvések által okozott mohácsi csatavesztés és II. Lajos magyar király halála következtében a magyar nemesség többsége törvényesen megválasztotta Szapolyai Jánost magyar királynak, de a Habsburgoknak és lefizetett pártolóiknak más tervük volt, és fegyveres beavatkozással államcsínyt követtek el, hogy a Habsburgok kezébe kerüljön a Magyar Királyság. Ezért, a hatalombitorló Habsburgok és hazaáruló pártolóik felelősek Magyarország szétszakadásáért, és azért, hogy Magyarországon belül húzódott a Habsburgok és a Törökök közötti határ, és hogy ennek következtében Magyarországot és a magyar népet pusztították a két birodalom közötti háborúk. A Törökök azért kényszerültek Magyarország elfoglalására, mert ennek egy része Habsburg fennhatóság alá került, és így ellenségévé vált. A Habsburgok elnyomása alatt sokkal többet szenvedett a magyarság mint a török hódoltságtól. Ezt a rendkívül kedvezőtlen fordulatot mindenáron el kellett volna és el lehetett volna kerülni. Ezeket a lényeges történelmi tényeket a mai hivatalos történelemíras elhallgatja, vagy félremagyarázza. Az alábbiakban néhány tanulmányból bemutatunk részleteket e kérdésekkel kapcsolatban. Saárközy Erzsébet: A bitorló család: a Habsburgok (2.-5. fejezet) Foyta István: Honnan származunk, mit adtunk a világnak, kik a rokonaink Első ízben a törökség hangoztatta, a XV. században és később is, a török-magyar rokonságot. De vannak adataink arra nézve is, hogy a tatárok azon címen kértek volna szabad átvonulást Magyarországon, hogy a magyarok a tatárok rokonai és, mint ilyenek, tulajdonképpen kötelesek lennének a győzelmesen előrenyomuló tatársághoz csatlakozni a Nyugat ellen. Történt arról is említés, hogy a Muhi melletti csata előtt a tatárok rovásírásos üzenetet küldtek a magyar táborba, de azt már magyarjaink elolvasni nem tudták... ... a független magyar királyság nem a fegyverek döntésén, hanem Nyugat árulásán, nem 1526-ban, hanem 1538-ban azon a tényen bukott el, hogy a szultán, 12 évi várakozás után, úgy látta, hogy Magyarország soha sem lesz megbízható szövetségese. De még akkor sem támadta meg Magyarországot, hanem csak 1547-ben, amikor látta, hogy Magyarország inkább húzott a Nyugathoz, mint véreihez. (154.o.) A magyar nyelvet "diplomáciai nyelvként használták vagy 200 éven át a magas portán; a török kormány magyar nyelven levelezett nemcsak a bécsi udvarral, hanem a Vatikánnal is!"(27.o.) Baráth Tibor: A külföldi magyarság ideológiája ... a 16. század közepén egy portai magyar követ, Zay Ferenc huszárkapitány és a török nagyvezír között Konstantinápolyban zajlott le [egy tárgyalás]. A díván végeztével a nagyvezír a magyar követhez lépett és így szólt hozzá : "Te magyar vagy. Ti magyarok mért nem nyugosztok meg? A német disznóktól térjetek át végre a hatalmas (török) császárhoz. Fejemre esküszöm, egész Magyarországot megkapjátok szandsákban. A királytok úgysem törődik veletek, a németek jobban gyűlölnek benneteket, mint minket. Okosabb lesz, ha mi - magyar és török - a német disznót kétfelől mészároljuk most úgyis neki arattok és szüreteltek." (11.o.) Prof. Dr. Országh József: Magyar Hit, vagy szellemi nyomor Már a török időkben felismerték igazán magyar politikusaink, hogy a "két pogány között" a török a kevésbé pogány. Illem megjegyezni például, hogy az igen keresztény Habsburg "magyar" királyt bosszantotta az a tény, hogy a török mindig magyarul írt neki és nem latinul vagy németül. El kell ismerni, hogy a török sohasem igyekezett a magyar szellemi életet megfojtani és a népet törökké tenni. Erre a legékesebb bizonyíték Balkán mai nem-török lakóssága. Többet ártott a keresztény német uralom a magyarságnak, mint a 150 éves hódoltság. Ha valaki ebben kételkedik, olvassa el Rákóczy "Recrudescunt"-ját. Igaz, a török háborúkban sok magyar elpusztult, de kinek az érdekében? Mikszáth Kálmán írja ezzel kapcsolatban: "Mert sok vér kellett akkor a pápának. Ugyanis őszentsége szította ezeket a harcokat, hogy egy akó török vér öntődjék, egy félakó keresztény vér ment rá. A pápa azt tartotta, hogy ez jó üzlet... Hogy az Isten mit tartott róla, azt nem tudom." (Mikszáth: Szelistyei asszonyok). Zrínyi talán jobban tette volna, ha a hozzá magyarul író Szultánra hallgat. "Kedves ecsém, menjünk együtt a német császár ellen". zrínyi egyéni tragédiájában benne van a nemzet tragikus sorsa... A török háború nem magyar érdekeket szolgált. Erre már a törökverő Hunyadi fia, Mátyás király is rájött, amikor felvetette a Magyar Nemzeti Vallás gondolatát, igaz mohamedán alapon. Ha Mátyás akkor (mint ahogy a Vatikánt megfenyegette) felveszi a mohamedán vallást, igen valószínű, hogy ma a Rajna mellett is magyarul beszélnének. Az egyesült magyar és török haderőnek nem tudom ki tudott volna akkor ellenállni. Ehelyett - hála a vatikáni méregkeverésnek - a két turáni testvérnemzet kétszáz évig tartó titáni harcban egymást kimerítette. (Tudunk vatikáni lovagok által aljasul legyilkolt, Mátyás udvarába tartó, török követekről.) Így lettünk mi a "kereszténység védőbástyája". Igaz, 300 évvel előtte sem volt különb Nyugat. IV. Béla hiába kért vatikáni segítséget (levelét nem régen találták meg a Vatikán könyvtárában). Batu kán békét ajánló követei sem kerültek a magyar király elé, erről keresztes lovagok idejében gondoskodtak. Árpád házi királyaink még büszkék voltak (a papok nem kis bosszúságára) keleti eredetükre és családfájukat Atilláig és Nimródig vezették. IV. Béla, bölcs király lévén, nem valószínű, hogy elutasította volna a szintén keleti tatárok békeajánlatát, szabad elvonulást biztosítva nyugat felé az aranyhordának. Nem nehéz elképzelni, mi lenne ma nemzetünk a tatár és a török pusztítás nélkül. Sajnos a magyar nemzeti érdekeket ekkor már - hála a szentistváni politikának - vatikáni keresztény és német érdekek váltották fel. A magyar királyi udvar hemzsegett az idegen "tanácsadóktól", akiknek java része pap volt. (13-15.o.) Fehér M. Jenő: Középkori magyar inkvizíció Mint tanulmányunk során látni fogjuk, ezek a főinkvizítorok legtöbb esetben idegen származású szerzetesek sorából kerültek ki, akik mindenben a pápaság irányítását és parancsát tartották mérvadónak. Magyar vonatkozásban egész különleges küldetésük is volt: ellenőrizték királyaink keleti kapcsolatait, amelyek főképp még az Árpád-korban többféle vonatkozásban számottevők voltak. (18.o.) Róma minden magyar ügybe beleszólt. IV. Béla mentegetődző levelei, hogy két leányát miért adta a kijevi és lengyel hercegekhez feleségül és még inkább, miért engedte meg fiának, V. Istvánnak, hogy Kötöny kun király leányát vegye nejéül, mind azt mutatják, hogy a pápa bizalmatlansága nem hogy szűnne, hanem inkább fokozódik. Nem jó szemmel nézik a pápák még Júlián keleti útját sem keleten maradt testvérnépünk felderítésére éppúgy, mint féltékenyek a Miskolc nembéli Panity küldöttségre 1259-ben Kubilaj tatár kánhoz, pedig IV. Béla csak azért küldte, hogy egy újabb tatárjárást elkerülhessen az ország. Ugyanezekben az években IV. Ince közvetlen követeket küldött, megelőzve Panity mestert tíz évvel Carpino János ferences szerzetes személyében és az alig alakuló kapcsolatokat igyekszik "fehér lovas ajándékkal" barátsággá alakítani a Lombardia Ascelin domonkosrendi küldöttjével. Már a kalkai csata híreiből ismerte a magyarság az Ázsia méhéből orkánszerűen feltámadó és egyre nyugatabbra hatoló Dzsingisz-kán alakította tatár birodalmat. Kötöny a polovci kunok királya, már 1223-ban csatát vesztett velük és mikor az astrakáni csatát is elvesztette Batuval szemben, pár év múlva Magyarországra kérezkedett. A tatárok közeledésének hírére indulnak útnak az első keleti kutatók 1235-ben fráter Ottó és később Júlián barát, hogy az ázsiai részeken fennmaradt "Magna Hungáriát" felkeressék. Róma nem nézte jó szemmel ezeket a vállalkozásokat, tartva attól, hogy a magyarság egyesül testvérnépével és akkor fennáll a veszély, hogy "feladja nyugatot védő bástya szerepét". Ju1ián kétszeri római útja bizonyítja, hogy bár az utazását IV. Béla anyagi segítségével és megbízatásával kezdte meg, a szerény szerzetes kénytelen volt fáradtságai és viszontagságai mellett a pápát is részletesen informálni a keletről jövő veszély felől, Bár Sycardus fráter volt a tartományi főnök, Júlián a királyi udvarban Lombard Péter előtt adta le először benyomásait és a főinkvizítor el is kísérte őt római útjára. Az új pápa, IV. Sándor bizalmatlanságát a magyar király iránt csak növelte a csehek és osztrákok gyűlölködése és intrikája a tatárjárás utáni újjáépült országgal szemben. Az inkvizítor 1258-ban két rendtársát nagy sietve küldi a pápai udvarba, mert Bukharából Dzsingisz-kán unokája, Hulagu követei érkeztek Bélához. A király mindenkit kizárt fogadásukról, csak a tolmácsok maradhattak a tárgyalásokon, hogy azok bizalmas természete ki ne derüljön. A két szerzetes álruhában és különleges felmentéssel lóháton utazott jelentést tenni a pápának a tatár követség érkezéséről. Ausztriában II. Ottokár cseh király katonái elfogták őket, mint gyanúsakat és így kiderült a titkolózás. Bár a követek nem tudták, milyen szándékkal érkeztek a tatárok, II. Ottokár éles elmével kitalálta a valószínűséget és panaszos, majdnem feljelentésszerű levelet küldött a szabadon bocsájtott szerzetesekkel IV. Sándornak. Felhívta a figyelmét a nagy veszélyre, amit a magyar király és a tatárok családi kapcsolatai jelenthetnének. Szatmári István: Miért mohácsi a vész? Nagyhatalmi állásának megfelelően, Mátyás király 1480-ban a NEMZETI EGYHÁZ tervével foglalkozik. A pápához intézett levelében már kilátásba helyezi a Rómától való elszakadást. (117.o.) Fontos adat, hogy még Ulászlónak a török 1515 végén fegyverszünetet ajánlott de a pápa utasította Ulászlót ne kössön békét a törökkel és ezt megtoldotta 50.000 arannyal az esetleges háborúra. A szerencsés házasságpolitikával 13 millió négyzetkilométerre dagasztott Habsburg gyarmat világbirodalom túlsúlya miatt francia-török-angol-velencei-milánói-pápai koalíció jön létre, amely a Habsburg-monarchiát a török hatalom segítségével Bécsen keresztül akarja felborítani. Az 1526, augusztus 29.-i mohácsi csatavesztést követő tizenöt esztendő eseményeit csupán kronológiailag ismertetik és a figyelmet azonnal a meginduló testvérharcra, az ország három részre szakadására és a törökdúlás másfél évszázados kezdetét 1526. augusztus 29.-ére datálják. Alig érthető a mohácsot követő tizenöt esztendő /fél emberöltő a kritikus korban/ kiértékelésének szabotálása. A szajkózott "száz ötvenéves törökdúlás" nem Mohácsnál kezdődött amikor az ország a török lábainál hevert, hanem tizenöt évvel későbben a Habsburgok szakadatlan ingerlései, provokálásai, hódításai és pusztításai következtében. A nyugatról áramló törvénytelenségek és embertelenségek leplezésére az akkori Magyarországot "PÁRTOSKODÓNAK" kiabálni hazaárulás. Az árulók kedvenc pontja a kettős királyválasztás ténye. Az igazság az, hogy miután az ország többsége, a rendek alkotmányosan nemzeti királlyá választják Szapolyait, 1526 november 10.-én, éppen az 1505.-i rákosi gyűlés határozatai alapján, egy töröktől mentes, szabad Magyarországban, ugyanakkor 1526 december 16.-án a Mohács utáni maradék oligarchák, összesen tizenhárman, köztük papok, a nemzeti közvéleményt ignorálva, királlyá választják Ferdinándot. A tizenhárom oligarcha kik nevüket sem tudták az okmányokra vetni, nem képviselte a nemzetet, úgy nem, mint ahogyan 1956-7-ben a Kádár-kormány sem. Mint ahogyan a maroknyi 1956-os Kádár klikk és az egyetemes nemzeti összefogás közötti ellentét nem nevezhető pártoskodásnak, így az egyetemes nemzet által választott nemzeti király Szapolyai és a tizenhárom oligarcha klikk közötti viszony sem nevezhető pártoskodásnak. Szatmári István: Morva mezei csata Az 1237-ben második magyarok után kutató ázsiai útjáról hazatérő Júlián barát hírt hozott a tatárok közeledéséről. 1238-ban IV. Béla IX. Gergely pápa engedélyével ismét zsidó és szaracén tőkéseknek adta át ill. bérbe az állami jövedelmeket ami, valamint a várföldek visszavétele, növelte az egyházi és világi főurak elégedetlenségét. E kritikus időben Béla, serege növelésére engedélyt adott a tatárok elől menekülő kunok hazánkba költözésére. A kőmonostori ülés elhatározta letelepítésüket. Az egyházi és világi nagybirtokosok, akik Béla egész kormányzatával -- elsősorban az állami jövedelmek zsidó kézre juttatása és az adományozások visszavétele miatt -- közönyösen fogadták Kijev bevételinek hírét. /1240,dec.6./. 1241 febr.-ban a főurak alig reagáltak a "véres kard" körülhordoztatásán. Február tizedikén a Kuten kun kán kiadását kérő tatár követeket a főurak Óbudán megölték. A tatár betöréskor Béla által segítségre hívott Frigyes meg is érkezett de a kunok ellen lázította az amúgy is neheztelő főurakat, kik megölték Kutent mire Frigyes dolga jól végeztével hazament Ausztriába. Ugyanis a kunok a magyarok ellen fordultak, Buleau tasnádi püspök és Barc fia Miklós seregét szétverték, miközben a tatárok elözönlötték Erdélyt és Lengyelország felől is betörtek az országba. A muhi csata után Frigyeshez menekült Bélát Frigyes fogságba vetette és a magyarok archívumát, kincseit elkobozták. Itt veszhettek el nemzeti történeti irataink. Elzálogosult Moson, Sopron és Pozsony megye. Vissza |