A Magyarország feldarabolásában érdekelt felek egyik érvelése a trianoni kényszerszerződés megindokolásáért az volt, hogy a magyarok állítólag ezer éven át elnyomták a már állítólag előttük betelepült népcsoportokat. A valóságban ilyen elnyomás soha nem volt: az idegen hatalmak a magyarok ellen uszították a betelepített idegen népcsoportokat.
A magyarságon belül sohasem létezett és ma sem létezik más népcsoportok elleni gyűlölet. A magyarok mindig türelmesek és befogadók voltak a Kárpát-medencébe betelepült egyéb népcsoportok iránt. Évszázadokon át békésen éltünk egymás mellett a történelmi magyar állam keretein belül. A békés viszonyt megzavarták az idegen megszálló hatalmak "oszd meg és uralkodj" módszereikkel. A gyarmatosító Habsburgok a magyarok ellen uszították a nemzetiségi kisebbségeket, sok kárt és vérvesztességet okozva a magyarságnak, és ezzel elvetették a máig észlelhető magyargyűlöletet a körülöttünk élő és az országunkba betelepült idegen nemzetiségeknél.
A magyar állam mostanáig a legelőnyösebb megkülönböztetésben részesíti a nemzetiségi kisebbségeket és egyéb népcsoportokat, ezzel hátrányos helyzetbe juttatva a magyar nemzetet: anyagi haszonszerzés érdekében, számos egyénnek és közösségnek előnyösebb magát valamilyen kisebbséghez tartozónak nyilvánítani, mint magyarnak. Egyes kisebbségek visszaélnek előjogaikkal, és ezzel kiváltják a magyarság jogos nemtetszését és önvédekezésre kényszerítik. Ilyen körülmények között felelőtlenség és bűnös rágalmazás a magyarságot vádolni azzal, hogy egyes népcsoportokat gyűlöl, vagy hogy kisebbségellenes. A belföldi és külföldi tömegtájékoztatás rendszeresen felnagyít (és egyre több esetben hamisít) minden olyan esetet ahol a magyarságot idegengyűlölettel vagy kisebbségellenességgel akarja vádolni, de ellenben elhallgatja a sokkal számosabb és súlyosabb magyarellenes megnyilvánulásokat, Magyarországon és az elszakított területeken. Egyes népcsoportok és kisebbségek képviselői ma még mindig igyekeznek az egész magyar nemzetet közösségi (idegen szóval "kollektív") bűnösséggel vádolni valamilyen, állítólag a múltban elkövetett bűnért. Ez képtelenség, mert senkinek sincs joga egy egész nemzetet örökre bűnnel vádolni, és a magyar nemzet sohasem követte el az állítólagos bűnöket. E vádak valóban arra szolgálnak, hogy külső és belső ellenségeink indokolják mindenféle magyarellenes törekvéseiket, vagy hogy azokról eltereljék a figyelmet, a csonka országon belül és az elszakított területeken egyaránt.
A jelenlegi (de nem létjogosult) magyar köztársaság alkotmánya rögzíti, hogy a magyarországi kisebbségek "államalkotó tényezők". Ellenben nem rögzíti, hogy minden magyar állampolgárnak megkülönbőztetés nélküli jogegyenlőség jár, de csak a szintén minden magyar állampolgárnak megkülönbőztetés nélkül járó kötelezettségek vállalásával, ami többek között a magyar nemzet által alapított magyar állam iránti feltétlen hűséggel és a törvények tiszteletbentartásával jár.
A magyar állam legfelsőbbrendű jogi alanya az egész és egységes magyar nemzet, annak alapján, hogy a magyar nemzeti érdekek felülmúlják a részcsoportok és egyének érdekeit. Minden egyéb érdekcsoporti, kisebbségi, vagy egyéni jog csak a magyar nemzet jogainak tiszteletbentartásával érvényesülhet. Támogatni kell a betelepedett, vagy betelepített idegen nemzetiségű népcsoportok természetes beilleszkedéset a magyar társadalomba. E kisebbségek nem alkothatnak a magyarságtól elkülönült nemzeti közösségeket, nem alkothatnak külön államot a magyar államban, és nem követelhetnek fenntartásukért anyagi támogatást a magyar államtól. Nem lehet egyenlőséget tenni az idegen bevándorolt népcsoportok és az őshonos államalapító magyar nemzet jogai között.
Ha a magyarországi kisebbségek saját műveltségüket és intézményrendszerüket akarják fenntartani, akkor azt megtehetik törvényes keretek között, de csak saját anyagi forrásukból, mert nem igényelhetnek ilyen támogatást a magyar államtól. A magyar állam elsődleges kötelessége a magyar nemzeti érdekek támogatása és érvényesítése, tehát kötelessége a határon túli magyarságot támogatni, de nem az országon belüli nemzetiségi és egyéb kisebbségeket. Az eddigi magyar kisebbségügyi igazgatás azt akarja elhitetni, hogy a magyarországi kisebbségek előnybe részesítését és bőkezű támogatását majd a szomszéd államok viszonozni fogják az elszakított területeken élő magyarsággal szemben. Ez nem valósult meg, így a magyar államnak kell a határon túli magyarságot támogatni. Még akkor is, ha nem kapnának magyar állami támogatást, a magyarországi kisebbségek még mindig viszonylag előnyösebb helyzetben lennének mint az elszakított területeken élő magyarok. Súlyosan hibás a mostani nemzetiségi kérdések kezelése: azokat az összegeket amelyeket a sokkal rosszabb helyzetben lévő elszakított területeken élő magyarok támogatására fordíthatna, a magyar állam inkább arra fordítja, hogy mesterségesen megakadályozza a magyarországi nemzetiségi kisebbségek természetes beolvadását a magyarságba, mikozben hagyja, hogy az elszakított területeken élő magyarokat beolvadásra vagy szülőföldjük elhagyására kényszerítsék.