Köztudomású, hogy a hivatalosnak nevezett történelmünket ellenségeink írták, és ez az őstörténetünkre is vonatkozik. Az idegen megszállók, uralkodók, és hazaáruló kiszolgálói hatalmuk igazolásáért és megtartásáért történelmünk hamisításához folyamodtak, mivel nem állt érdekükben, hogy megengedjék a valóságos történelmünk kutatását és tanítását. Az idegen rendszerek nem türhettek meg egy erős és egységes nemzeti öntudattal és a saját hagyományos történettudatával rendelkező magyar nemzetet. Az idegen megszálló hatalmak által ránk erőszakolt rendszerek fenntartása és a magyarság szellemi leigázása érdekében erőlködtek történelmünk meghamisításán, hogy nemzeti öntudatunkat elsorvasszák és ellenállásunkat megtörjék. Ezt tették a Habsburgok 1849 után, ezt folytatták 1945 után az ún. "kommunista" rendszer alatt, és még ma is ez folyik a jelenlegi kommunista-utód rendszer alatt. Ezért kell elutasítani a hivatalosnak nevezett hamis történelmünket, és feltárni igazi történelmünket.

Finnugorizmus
Az 1848-49-es szabadságharcunk leverését követően a Habsburg uralom igyekezett az akkor nemrég kitalált ún. "finnugor" származási elmélettel kicserélni az addig fennálló hagyományos szkíta-hun eredettudatot, hogy a magyarságot egy kezdetleges műveletlen ázsiai "barbár" népként tüntesse fel, és hogy ezzel igazolja a Magyarok fölötti uralkodását. Azóta világszerte elterjedt e hamis származási elmélet amelyhez a hivatalos történelemírásunk is ragaszkodik, de a független magyar tudományos történészet e hamis elméletet is megcáfolta. A legújabb kutatások bebizonyították a több ezer éves szumér-szkíta-hun-avar-magyar turáni folytonosságot és azonosságot, valamint a magyarság kárpát-medencebeli őshonosságát.

A finnugorizmus tulajdonképpen a szintén módszertanilag hibás 19. századi indogermán nyelvészeti elméletekre alapozódott, tehát ezekből nem csak a magyarság finnugor származási elméletét alkotta, hanem átvett több más téves feltételezést is: az indogermánok, vagyis indoeurópaiak vélt műveltségi felsőbbrendűségét, az indogermán népek és nyelvek egységes származását, tehát hogy e népek egy közös ősnépből és őshazából származnának, valamint hogy e népek nyelvei szintén egy állítólagos ősnyelvből erednének - e feltételezéseket az uráli nép- és nyelvcsalád elméletére is alkalmazták - és átvették még azokat a téveszméket is, hogy a szumér nép és nyelv egy rokontalan "szigetnép" és "szigetnyelv", hogy a szkíták "irániak", tehát indoeurópaiak lettek volna, hogy az uráli és altáji népek és nyelvek között nincs semmi rokonság, és hogy nem létezik a turáni nép- és nyelvcsoport. Mindezeket a téves elméleteket alaposan megcáfolta Götz László a Keleten Kél A Nap c. kitünő művében, úgy mint a legutóbbi örökléstani (genetikai) kutatások.

A magyarság hagyományos szkíta-hun eredettudat lerombolása volt a finnugor származási elmélet fő célja. Ezért kellett tagadni a szkíta-hun eredettudatot hírdető középkori források hitelességét, eliránosítani a szkítákat, eltörökösíteni és elmongolosítani a hunokat, és ezért kellett besorolni a magyar nyelvet a mesterségesen elszigetelt uráli nyelvcsaládba, hogy letagadják a magyarok szkíta-hun származását. A finnugorista történelemszemlélet ugyan e célból igyekezett a magyarellenes idegen történelemszemlélettel összhangban lefokozni a hunok történelmi szerepét, a közép- és kelet-európai hunkori régészeti leletanyagot más - főleg germán - népeknek tulajdonítani, a hunokat Atilla halála után a lehető leggyorsabban eltüntetni a Kárpát-medencéből és helyükre más idegen népeket telepíteni, hogy a később oda érkező magyarokat egy túlnyomórészt más (tehát a magyarokkal nem rokon) népek által lakott területre költöztessék. A 19. században a Habsburgok által a nyakunkba ültetett német "tudósok" gyártották e hamis és magyarellenes történelemszemléletet, és elvtársaik a mai napig ezt az áltudományos irányzatot követik a Magyar Tudományos Akadémián.

A hun-avar-magyar azonosság és folytonosság
A hun-avar-magyar azonosságnak és folytonosságnak számos bizonyítéka van. A hun-magyar mondák utalnak erre, a csodaszarvas mondában említett Hunor és Magor testvérekkel, de a többi monda is (Isten kardja, a Hadak útja, Emese álma) közös hun-magyar eredetre és hagyományokra utal. Az Emese álma mondában szereplő turul szintén közös hun-magyar jelkép, és ez a monda arra is utal, hogy Árpád apja, Álmos, Atillától származik, de más források is emlékeznek az Árpádház Atillától való származására (Dümmerth Dezső: Az Árpádok Nyomában).

A Kaukázus hegységtől és a Fekete Tengertől északra fekvő őshazájukban élő magyar törzsszövetség ősei a Hunok és az Avarok birodalmai keretében éltek, úgy mint később az ún. “onogur-bolgár” törzsszövetség, vagy a Kazár birodalom hun-utód államaiban. Ez azt jelenti, hogy évszázadokon át a Magyarok szerves részét alkották a Hunok és az Avarok államszervezetének, gazdasági és műveltségi életének. A hun-magyar mondák közös eredet-hagyománya innen származhatott.

Számos régészeti és embertani bizonyíték van arra is, hogy a Hunok és az Avarok azonos fajú turáni népek voltak. Ezt az is alátámasztja, hogy a görög bizánci források arra utalnak, hogy a Hunok és Avarok nyelve azonos volt (Dr. Nagy Sándor : A magyar nép kialakulásának története).

A kárpát-medencei régészeti és embertani feltárások bebizonyították, hogy jelentős avar népességet találtak a honfoglaló Magyarok amikor bejöttek a Kárpát-medencébe, és hogy tulajdonképpen az Avarok és a Magyarok azonos népek voltak (László Gyula: Kettős Honfoglalás). Ez azt is jelenti, hogy a kárpát-medencei magyarság jelentős mértékben a honfoglaló Magyarok és a már előttük itt lévő Avarok egybeolvadásából keletkezett.

Ezekből tehát azt a következtetést lehet levonni, hogy a hun-avar és avar-magyar azonosság bizonyítékai egyúttal a hun-magyar azonosságot is bizonyítják.

Az avar-magyar kapcsolatokról

Götz László, Keleten Kél A Nap, Első Kötet, II. Könyv, 257. old.:
...Ez esetben nevezetesen az avar-magyar etnikai kapcsolatokról, László Gyula "kettős honfoglalás"-tézisének igen nehezen cáfolható bizonyítékairól.
   Röviden szólva, mind az egykorú írásos források, mind az embertani vizsgálatok, mind pedig a régészet eredményei egyértelműen azt vallják, hogy az avarok nem tűntek el Nagy Károly hadjáratai után, hanem nagy és népes tömbökben megérték a magyar honfoglalást, s összeolvadtak a honfoglalókkal. Egyedül az ún. késő-avar korból 35-40 000 hiteles sírleletünk van. (László Gy.: A "kettős honfoglalás"; ugyanott a vonatkozó irodalom is megtalálható.)
   Lipták Pál vizsgálatai szerint a kora Árpád-kori magyarság embertani képlete lényegében azonos jegyeket mutat a késő avar kori temetők koponyáival. Ő is arra az eredményre jut, hogy igen nagy mennyiségű késő avar népesség keveredett a honfoglaló magyarokkal. (Lipták: A magyarság etnogenezisének paleoantropológiája.)...
   Idézhetnénk ugyanis más "objektív külföldi krónikásokat" is - egykorúakat és maiakat-, akik szerint az avar birodalom felbomlása után a nép nagy tömegei a Kárpát-medencében maradtak (pl. Altheim: Geschichte der Hunnen)...

A "honfoglalás" és a "kalandozások"
Hivatalos történelemírásunk szerint a honfoglalás csak egy kényszercselekvés volt, mivel a kazár birodalomhoz tartozó Magyarok egy besenyő támadás miatt menekültek volna a Kárpát-medencébe, ahol egyéb, már előttük betelepült népeket találtak. Ezek szerint, a Magyarok csak 895-ben jöttek be először a Kárpát-medencébe, ahol más népeket leigáztak és ahonnan "rablóhadjáratokat" indítottak a Nyugat ellen. E hamis és torz nézetet a független magyar tudományos történészet megcáfolta: képtelenség lett volna egy több százezres néptömeget rendben és épségben áttelepíteni ha egy súlyos vereség után menekülni kellett volna. A honfoglalásnak nevezett eseménysorozat, amit inkább honvisszaszerzésnek volna helyesebb nevezni, egy sok előkészülettel és magas szervezőképességgel sikeresen lebonyolított, hatalmas méretű katonai és népmozgósítási teljesítmény volt. A honvisszafoglalás lezáró cselekedete volt az ópusztaszeri államalapító országgyűlés, ahol a Vérszerződéssel megalakult magyar nemzet a Kárpát-medencébe előzőleg betelepült rokonnépekkel egyesülve létrehozta a Magyar Államot Árpád vezetése alatt. A honvisszafoglalást követő hadjáratoknaknak pedig két fő célja volt: megakadályozni egy európai nagyhatalom létrejöttét, és visszaszerezni az elrabolt avar kincseket. A 907-es pozsonyi győzelemnek és a 10. sz.-i hadjáratoknak köszönhetően (mert ezek nem "kalandozások" voltak), a középkori Magyar Királyság még 500 éven át meg tudta tartani helyét, mint európai nagyhatalom.

A VÉRSZERZŐDÉST MEGKÖTŐ, HONVISSZAFOGLALÓ ÉS ÁLLAMALAPÍTÓ MAGYAROK


A X. SZÁZADI EURÓPAVERŐ HADJÁRATOK DICSŐSÉGES MAGYAR HARCOSAI

A legutóbbi kutatások eredményei: valóságos őstörténetünk
Az eddigi független (tehát nem finnugorista) történelmi, nyelvészeti, néprajzi, régészeti, embertani, és örökléstani kutatások kétségtelenül bebizonyították a Magyarok kárpát-medencebeli őshonosságát, és tisztázták rokonsági viszonyunkat az ókori közel-keleti ragozó nyelvű népekkel (szumérok, szabirok, hurrik, hattik, stb.), a szkíta-hun turáni népekkel, és az urál-altáji (finnugor és török-mongol) népekkel. Ezúttal véglegesen el kell utasítani a ránk erőszakolt és az alapjában hibás finnugor származási, valamint a szintén téves "indoeurópai" felsőbbrendűségi ("kultúrprioritási") 19. századi áltudományos elméleteket.

Rendkívül színvonalas és kiváló magyar őstörténeti kutatásokat végzett el és foglalt össze Götz László a Keleten Kél a Nap c. remekművében. Az általa végzett nagyszámú külföldi és magyar történelmi, régészeti, és nyelvészeti források és tanulmányok alapos elemzése kétségtelenül bebizonyította, hogy a mezopotámiai szumérok műveltsége évezredeken át meghatározó szerepet töltött be nem csak az ókori Közel-Keleten, hanem Eurázsia hatalmas térségeiben is döntő műveltségi, nyelvi, és népességi (etnikai) befolyást gyakoroltak. A mezopotámiai szumérok és más túlnyomórészt szumér-rokon közel-keleti népek gyarmatosították be a környező európai és ázsiai területeket, és ezzel ott létrehozták az újkőkori műveltségeket, az állattenyésztéssel, földműveléssel, és fémművességgel. Így fokozatosan kialakult és kb. 4000 éve létrejött egy egységes belső eurázsiai műveltségi övezet a Kárpát-medencétől az Altáj hegységig, és a magyarok kétségkívül e műveltséget létrehozó népcsoportból származnak, a többi turáni néppekkel együtt (Szkíták, Hunok). Götz kutatásai szintén rámutattak arra a tényre, hogy ezt a belső eurázsiai műveltséget létrehozó népcsoport meghatározó műveltségi, nyelvi, és népességi (etnikai) befolyást gyakorolt az uráli, altáji, kaukázusi, szláv, iráni, és indiai nép- és nyelvcsoportok kialakulásában is (ld. Az újkőkori, réz- és bronzkori ragozó nyelvű népek és műveltségeik).

Magyar őshonosság és folytonosság a Kárpát-medencében
A genetikai (örökléstani) kutatások bebizonyították, hogy több tízezer éve élnek magyar és rokon népcsoportok a Kárpát-medencében. A kárpát-medencei magyarság az évezredek folyamán betelepült rokonnépekből alakult ki: ősmagyarok, szkíták, hunok, avarok, magyarok, bessenyők, kunok. Ezért helytelen első magyar "honfoglalásnak" nevezni a 896-os honvisszaszerzést és államalapítást. Az ősmagyarok Európa ősnépét alkotják, és leszármazottjaik között vannak a szkítáknak nevezett népek, és részben az urálinak és altájinak nevezett népcsoportok (és nem fordítva). Az ősmagyarok szintén rokonságban álltak más ragozó nyelvű ókori népekkel, mint pl. a szumérnak nevezett néppel. Az örökléstani kutatások azt is kimutatták, hogy a belső eurázsiai műveltséget létrehozó szkíta-hun népek az ún. R1a (az Eu19/M17-es újabb elnevezése) örökléstani jelzőt hordozták, és a Götz által felvázolt őstörténeti folyamatok adnak megfelelő magyarázatot az R1a eurázsiai elterjedésére.

A legutóbbi kutatások eredményeinek összegezése:
1. A Kárpát-medence az őskőkortól folyamatosan viszonylag sűrűn lakott térség.

2. Az ősmagyar nép az őskőkorban alakult ki a Kárpát-medencében több tízezer évvel ezelőtt, az őskárpáti népekből, akik jelentős mértékben a Kaukázus térségéből jöttek. A Kaukázus térségéből származó népek alakították ki szintén a közel-keleti (anatóliai és mezopotámiai) műveltségeket.

3. Az ősmagyar nyelv is az őskárpáti népek nyelveként alakult ki az őskőkorban a Kárpátok térségében.

4. Az ősmagyarok több hullámban kirajzottak a Kárpát-medencéből Közép- és Kelet-Európába az előző évezredek folyamán. Ebből kifolyólag alakultak meg a belső eurázsiai térséget hosszú ideig uraló szkíta-hun népek, és így magyarázhatók a magyar nyelvi párhuzamok az uráli és altáji népcsoportokkal is.

5. Az ősmagyarok az évezredek folyamán többségben voltak a Kárpát-medencében az újkőkortól betelepülő közel-keleti földművelő és keleti lovas állattenyésztő népekhez viszonyítva, ami azt jelenti, hogy az újonnan érkezők beolvadtak a Kárpát-medencei ősmagyar őslakosságba, akikkel több esetben legalább részben rokonok is voltak (ld. a 4. pontot).

6. Az R1a (Eu19/M17-es) örökléstani (genetikai) jelző az ősmagyar népekre legjellemzőbb örökléstani jelző, és ezen örökléstani jelző jelenléte Eurázsiában a szláv, uráli, altáji, és más népekben azt jelenti, hogy e népek és nyelveik részben ősmagyar származásúak.

7. Alapjában hibásak és hamisak azok az elképzelések amelyek szerint a magyarság különféle vándorlások után csak a kora Középkorban telepedett volna be egy állítolag gyéren vagy csak túlnyomórészt szlávok által lakott Kárpát-medencében.

8. A legutóbbi örökléstani kutatások szerint a magyarság legalább 40000 év óta alakult ki a Kárpát-medencében az évezredek folyamán több hullámban ide telepedett túlnyomórészt rokon népcsoportokból. Ezek az örökléstani kutatások azt is alátámasztják, hogy az ősmagyarok a legősibb alaprétegét alkotják a jelenlegi európai népcsoportoknak, és hogy ezt az alapréteget alkotó, nem szemita és nem indoeurópai, ragozó nyelveket beszélő ősnépek hozták létre és terjesztették eurázsiában a fejlettebb műveltségeket (földművelés, fémművesség, építkezés, írás, államszervezés, stb.).

Ajánlott irodalom
Aradi Éva: Szkítáktól a Kárpát Hazáig
Badiny Jós Ferenc: Mah-Gar a magyar
Badiny Jós Ferenc: Az istergami oroszlánok titka
Badiny Jós Ferenc: Káldeától Ister-gamig I-II-II
Badiny Jós Ferenc: A magyarság sorsdöntő államalapításai
Badiny Jós Ferenc: A magyarság ősi gyökerei
Badiny Jós Ferenc: A magyarság igaz őstörténelme
Baráth Tibor: Őstörténetünk orientalista szemléletben
Baráth Tibor: A magyar népek őstörténete
Bihari János: A Párthusokra vonatkozó ethnográfiai adatok antik források után
Biró József: A Szabirok őstörténete
Biró József: Szabir-mayar történet ősi gyökerei
Bobula Ida: A sumír örökségünk
Botos László: Magyarságtudományi tanulmányok
Cser Ferenc-Darai Lajos: Magyar folytonosság a Kárpát-medencében
Csőke Sándor: A sumér-uralaltáji nyelvek hatása a szláv nyelvek fejlődésére
Czakó Gábor: A szabir titok
Darkó Jenő: Az ősmagyar hadművészet fejlődése és hatása Nyugateurópára
Endrey Antal: A magyarság eredete
Érdy Miklós: A sumír, ural-altaji, magyar rokonság
Érdy Miklós: A magyarság keleti eredete és hun kapcsolata
Faragó Imre: Ber Bere Berény avagy helynévadás a Kárpát-térségben
Fehér Mátyás Jenő: Az avar kincsek nyomában
Fehér Mátyás Jenő: Középkori magyar inkvizició
Fehér Mátyás Jenő: Képek a magyar sámán-inkvizíció történetéből
Fischer Károly Antal: A magyar őstörténetírás hanyatlása
Forrai Sándor: Az ősi magyar rovásírás az ókortól napjainkig
Friedrich Klára: Roga hun király
Gosztony Kálmán: Összehasonlító szumér nyelvtan
Götz László: Keleten kél a nap
Grandpierre K. Endre: Történelmünk központi titkai
Grandpierre K. Endre: Atilla és a Hunok
Grandpierre K. Endre: Arany kincsek hulltak a Hargitára
Grandpierre K. Endre: A magyarok istenének elrablása avagy a magyar faj nagy elárultatása
Grandpierre K. Endre: Őshonos-e a magyar a Kárpát-medencében?
Grandpierre K. Endre - Grandpierre Atilla - Blaskovics József: Tárih-i Üngürüsz - A Magyarok Ősgesztája
Grandpierre Atilla: Királyi Mágusok ősnépe a Magyar
Grandpierre Atilla: A Selyemút őstörténete
Kézai Simon: Magyar krónika
Magyar Adorján: Elméletem ősműveltségünkről
Marácz László: Elhallgatott közép-ázsiai nyelvrokonaink
Marton Veronika: A sumir kultúra története
Marton Veronika: Nimród, a Hun-magyarok őse
Marton Veronika: A Pártusok, a sivatag lovagjai - A magyarság nemzetalkotói
Marton Veronika: Magyarország a kereszt árnyékában
Marton Veronika: Hol rejtőznek a magyar táltosok?
Márki Sándor: Turáni tanulmányok
Mesterházy Zsolt: Honfoglalások kora (Kr. e. 2200 - Kr. u. 1250) avagy a Kárpát-medencei népek összeolvadásásnak története
Nagy Sándor: A magyar nép kialakulásának története
Obrusánszky Borbála: Európa ura, Attila
Obrusánszky Borbála: Hunok Hungárok Magyarok
Obrusánszky Borbála: Szkíta íjnak húrja pendül
Obrusánszky Borbála: Szkíta tájon pata dobog
Obrusánszky Borbála: Szkíta rögök fölött hun-magyar szél járja
Obrusánszky Borbála: Szkíta-hun régmúltból székely-magyar jövendő
Obrusánszky Borbála: Szkíta-magyar múltunk ragyogása
Obrusánszky Borbála - Marácz László: A szkíta népek hitvilága
Obrusánszky Borbála - Marácz László: A Hunok öröksége
Oláh Imre: A Nimrud hagyomány
Padányi Viktor: Dentumagyaria
Paikert Alajos: A turáni eszme - turáni múlt, turáni jövő
Pesti József: Mit akartok az őstörténettel?
Pető Imre: A szkíta nyelv
Pető Imre: A hun nyelv
Poór Miklós: Nemzetbiztosító hadjáratok a honvisszafoglalás előtt és az államalapítás után
Priskos Rhétor: Hunok és Rómaiak
Sőregi János: A szkíta-magyar kontinuitás elméletének jogosultsága a turáni szellem keretében
Szendrei László: A turanizmus
Vágó Pál: A vérszerződés ereje
Varga Zsigmond: Az ősmagyar mitológia szumír és ural-altáji öröksége
Zakar András: A sumér hitvilág és a Biblia
Zakar András: A sumér nyelvről
Zakar András: Elhallgatott fejezetek a magyar történelemből
Zakar András: Kazáriai államcsiny