Őstörténetünk


Köztudomású, hogy a hivatalosnak nevezett történelmünket ellenségeink írták. Az idegen megszállók, uralkodók, és hazaáruló kiszolgálói hatalmuk igazolásáért és megtartásáért történelmünk hamisításához folyamodtak, mivel nem állt érdekükben, hogy megengedjék a valóságos történelmünk kutatását és tanítását. Az idegen rendszerek nem türhettek meg egy erős és egységes nemzeti öntudattal és a saját hagyományos történettudatával rendelkező magyar nemzetet. Az idegen megszálló hatalmak által ránk erőszakolt rendszerek fenntartása és a magyarság szellemi leigázása érdekében erőlködtek történelmünk meghamisításán, hogy nemzeti öntudatunkat elsorvasszák és ellenállásunkat megtörjék. Ezt tették a Habsburgok 1849 után, ezt folytatták 1945 után az ún. "kommunista" rendszer alatt, és még ma is ez folyik a jelenlegi kommunista-utód rendszer alatt. Ezért kell elutasítani a hivatalosnak nevezett hamis történelmünket, és feltárni igazi történelmünket.

Finnugorizmus
Az 1848-49-es szabadságharcunk leverését követően a Habsburg uralom igyekezett az akkor nemrég kitalált ún. "finnugor" származási elmélettel kicserélni az addig fennálló hagyományos szkíta-hun eredettudatot, hogy a magyarságot egy kezdetleges műveletlen ázsiai "barbár" népként tüntesse fel, és hogy ezzel igazolja a Magyarok fölötti uralkodását. Azóta világszerte elterjedt e hamis származási elmélet amelyhez a hivatalos történelemírásunk is ragaszkodik, de a független magyar tudományos történészet e hamis elméletet is megcáfolta. A legújabb kutatások bebizonyították a több ezer éves szumér-szkíta-hun-avar-magyar turáni folytonosságot és azonosságot, valamint a magyarság kárpát-medencebeli őshonosságát.

A finnugorizmus tulajdonképpen a szintén módszertanilag hibás 19. századi indogermán nyelvészeti elméletekre alapozódott, tehát ezekből nem csak a magyarság finnugor származási elméletét alkotta, hanem átvett több más téves feltételezést is: az indogermánok, vagyis indoeurópaiak vélt műveltségi felsőbbrendűségét, az indogermán népek és nyelvek egységes származását, tehát hogy e népek egy közös ősnépből és őshazából származnának, valamint hogy e népek nyelvei szintén egy állítólagos ősnyelvből erednének - e feltételezéseket az uráli nép- és nyelvcsalád elméletére is alkalmazták - és átvették még azokat a téveszméket is, hogy a szumér nép és nyelv egy rokontalan "szigetnép" és "szigetnyelv", hogy a szkíták "irániak", tehát indoeurópaiak lettek volna, hogy az uráli és altáji népek és nyelvek között nincs semmi rokonság, és hogy nem létezik a turáni nép- és nyelvcsoport. Mindezeket a téves elméleteket alaposan megcáfolta Götz László a Keleten Kél A Nap c. kitünő művében, úgy mint a legutóbbi örökléstani (genetikai) kutatások.

A magyarság hagyományos szkíta-hun eredettudat lerombolása volt a finnugor származási elmélet fő célja. Ezért kellett tagadni a szkíta-hun eredettudatot hírdető középkori források hitelességét, eliránosítani a szkítákat, eltörökösíteni és elmongolosítani a hunokat, és ezért kellett besorolni a magyar nyelvet a mesterségesen elszigetelt uráli nyelvcsaládba, hogy letagadják a magyarok szkíta-hun származását. A finnugorista történelemszemlélet ugyan e célból igyekezett a magyarellenes idegen történelemszemlélettel összhangban lefokozni a hunok történelmi szerepét, a közép- és kelet-európai hunkori régészeti leletanyagot más - főleg germán - népeknek tulajdonítani, a hunokat Atilla halála után a lehető leggyorsabban eltüntetni a Kárpát-medencéből és helyükre más idegen népeket telepíteni, hogy a később oda érkező magyarokat egy túlnyomórészt más (tehát a magyarokkal nem rokon) népek által lakott területre költöztessék. A 19. században a Habsburgok által a nyakunkba ültetett német "tudósok" gyártották e hamis és magyarellenes történelemszemléletet, és elvtársaik a mai napig ezt az áltudományos irányzatot követik a Magyar Tudományos Akadémián.

Igazi őstörténetünk
Az eddigi független (tehát nem finnugorista) történelmi, nyelvészeti, néprajzi, régészeti, embertani, és örökléstani kutatások kétségtelenül bebizonyították a Magyarok kárpát-medencebeli őshonosságát, és tisztázták rokonsági viszonyunkat az ókori közel-keleti ragozó nyelvű népekkel (szumérok, szabirok, hurrik, hattik, stb.), a szkíta-hun turáni népekkel, és az urál-altáji (finnugor és török-mongol) népekkel. Ezúttal véglegesen el kell utasítani a ránk erőszakolt és az alapjában hibás finnugor származási, valamint a szintén téves "indoeurópai" felsőbbrendűségi ("kultúrprioritási") 19. századi áltudományos elméleteket.

Rendkívül színvonalas és kiváló magyar őstörténeti kutatásokat végzett el és foglalt össze Götz László a Keleten Kél a Nap c. remekművében. Az általa végzett nagyszámú külföldi és magyar történelmi, régészeti, és nyelvészeti források és tanulmányok alapos elemzése kétségtelenül bebizonyította, hogy a mezopotámiai szumérok műveltsége évezredeken át meghatározó szerepet töltött be nem csak az ókori Közel-Keleten, hanem Eurázsia hatalmas térségeiben is döntő műveltségi, nyelvi, és népességi (etnikai) befolyást gyakoroltak. A mezopotámiai szumérok és más túlnyomórészt szumér-rokon közel-keleti népek gyarmatosították be a környező európai és ázsiai területeket, és ezzel ott létrehozták az újkőkori műveltségeket, az állattenyésztéssel, földműveléssel, és fémművességgel. Így fokozatosan kialakult és kb. 4000 éve létrejött egy egységes belső eurázsiai műveltségi övezet a Kárpát-medencétől az Altáj hegységig, és a magyarok kétségkívül e műveltséget létrehozó népcsoportból származnak, a többi turáni néppekkel együtt (Szkíták, Hunok). Götz kutatásai szintén rámutattak arra a tényre, hogy ezt a belső eurázsiai műveltséget létrehozó népcsoport meghatározó műveltségi, nyelvi, és népességi (etnikai) befolyást gyakorolt az uráli, altáji, kaukázusi, szláv, iráni, és indiai nép- és nyelvcsoportok kialakulásában is.

Az örökléstani kutatások is kimutatták, hogy a belső eurázsiai műveltséget létrehozó népcsoport az ún. R1a (az Eu19/M17-es újabb elnevezése) örökléstani jelzőnek volt a hordozója, és a Götz által felvázolt történelmi folyamatok adnak megfelelő magyarázatot az R1a eurázsiai eloszlására. A genetikai (örökléstani) kutatások bebizonyították, hogy több tízezer éve élnek magyar és rokon népcsoportok a Kárpát-medencében. Az ősmagyarok Európa ősnépét alkotják, és leszármazottjaik között vannak a szkítáknak nevezett népek, és részben az urálinak és altájinak nevezett népcsoportok (és nem fordítva). Az ősmagyarok szintén rokonságban álltak más ragozó nyelvű ókori népekkel, mint pl. a szumérnak nevezett néppel.

A hun-avar-magyar azonosság és folytonosság
A hun-avar-magyar azonosságnak és folytonosságnak számos bizonyítéka van. A hun-magyar mondák utalnak erre, a csodaszarvas mondában említett Hunor és Magor testvérekkel, de a többi monda is (Isten kardja, a Hadak útja, Emese álma) közös hun-magyar eredetre és hagyományokra utal. Az Emese álma mondában szereplő turul szintén közös hun-magyar jelkép, és ez a monda arra is utal, hogy Árpád apja, Álmos, Atillától származik, de más források is emlékeznek az Árpádház Atillától való származására (Dümmerth Dezső: Az Árpádok Nyomában).

A Kaukázus hegységtől és a Fekete Tengertől északra fekvő őshazájukban élő magyar törzsszövetség ősei a Hunok és az Avarok birodalmai keretében éltek, úgy mint később az ún. “onogur-bolgár” törzsszövetség, vagy a Kazár birodalom hun-utód államaiban. Ez azt jelenti, hogy évszázadokon át a Magyarok szerves részét alkották a Hunok és az Avarok államszervezetének, gazdasági és műveltségi életének. A hun-magyar mondák közös eredet-hagyománya innen származhatott.

Számos régészeti és embertani bizonyíték van arra is, hogy a Hunok és az Avarok azonos fajú turáni népek voltak. Ezt az is alátámasztja, hogy a görög bizánci források arra utalnak, hogy a Hunok és Avarok nyelve azonos volt (Dr. Nagy Sándor : A magyar nép kialakulásának története).

A kárpát-medencei régészeti és embertani feltárások bebizonyították, hogy jelentős avar népességet találtak a honfoglaló Magyarok amikor bejöttek a Kárpát-medencébe, és hogy tulajdonképpen az Avarok és a Magyarok azonos népek voltak (László Gyula: Kettős Honfoglalás). Ez azt is jelenti, hogy a kárpát-medencei magyarság jelentős mértékben a honfoglaló Magyarok és a már előttük itt lévő Avarok egybeolvadásából keletkezett.

Ezekből tehát azt a következtetést lehet levonni, hogy a hun-avar és avar-magyar azonosság bizonyítékai egyúttal a hun-magyar azonosságot is bizonyítják.

Az avar-magyar kapcsolatokról

Götz László, Keleten Kél A Nap, Első Kötet, II. Könyv, 257. old.:
...Ez esetben nevezetesen az avar-magyar etnikai kapcsolatokról, László Gyula "kettős honfoglalás"-tézisének igen nehezen cáfolható bizonyítékairól.
   Röviden szólva, mind az egykorú írásos források, mind az embertani vizsgálatok, mind pedig a régészet eredményei egyértelműen azt vallják, hogy az avarok nem tűntek el Nagy Károly hadjáratai után, hanem nagy és népes tömbökben megérték a magyar honfoglalást, s összeolvadtak a honfoglalókkal. Egyedül az ún. késő-avar korból 35-40 000 hiteles sírleletünk van. (László Gy.: A "kettős honfoglalás"; ugyanott a vonatkozó irodalom is megtalálható.)
   Lipták Pál vizsgálatai szerint a kora Árpád-kori magyarság embertani képlete lényegében azonos jegyeket mutat a késő avar kori temetők koponyáival. Ő is arra az eredményre jut, hogy igen nagy mennyiségű késő avar népesség keveredett a honfoglaló magyarokkal. (Lipták: A magyarság etnogenezisének paleoantropológiája.)...
   Idézhetnénk ugyanis más "objektív külföldi krónikásokat" is - egykorúakat és maiakat-, akik szerint az avar birodalom felbomlása után a nép nagy tömegei a Kárpát-medencében maradtak (pl. Altheim: Geschichte der Hunnen)...

A "honfoglalás" és a "kalandozások"
Hivatalos történelemírásunk szerint a honfoglalás csak egy kényszercselekvés volt, mivel a kazár birodalomhoz tartozó Magyarok egy besenyő támadás miatt menekültek volna a Kárpát-medencébe, ahol egyéb, már előttük betelepült népeket találtak. Ezek szerint, a Magyarok csak 895-ben jöttek be először a Kárpát-medencébe, ahol más népeket leigáztak és ahonnan "rablóhadjáratokat" indítottak a Nyugat ellen. E hamis és torz nézetet a független magyar tudományos történészet megcáfolta: képtelenség lett volna egy több százezres néptömeget rendben és épségben áttelepíteni ha egy súlyos vereség után menekülni kellett volna. A honfoglalásnak nevezett eseménysorozat, amit inkább honvisszaszerzésnek volna helyesebb nevezni, egy sok előkészülettel és magas szervezőképességgel sikeresen lebonyolított, hatalmas méretű katonai és népmozgósítási teljesítmény volt. A honvisszafoglalás lezáró cselekedete volt az ópusztaszeri államalapító országgyűlés, ahol a Vérszerződéssel megalakult magyar nemzet a Kárpát-medencébe előzőleg betelepült rokonnépekkel egyesülve létrehozta a Magyar Államot Árpád vezetése alatt. A honvisszafoglalást követő hadjáratoknaknak pedig két fő célja volt: megakadályozni egy európai nagyhatalom létrejöttét, és visszaszerezni az elrabolt avar kincseket.

A kárpát-medencei magyarság az évezredek folyamán betelepült rokonnépekből alakult ki: ősmagyarok, szkíták, hunok, avarok, magyarok, bessenyők, kunok. Ezért helytelen első magyar "honfoglalásnak" nevezni a 896-os honvisszaszerzést és államalapítást. A 907-es pozsonyi győzelemnek és a 10. sz.-i hadjáratoknak köszönhetően (mert ezek nem "kalandozások" voltak), a középkori Magyar Királyság még 500 éven át meg tudta tartani helyét, mint európai nagyhatalom.


A VÉRSZERZŐDÉST MEGKÖTŐ, HONVISSZAFOGLALÓ ÉS ÁLLAMALAPÍTÓ MAGYAROK


A X. SZÁZADI EURÓPAVERŐ HADJÁRATOK DICSŐSÉGES MAGYAR HARCOSAI


© HUNMAGYAR.ORG | Legutóbbi felújítás: 2019.10.23
Vissza