A "Szent István kultusz"


KOPPÁNY FELNÉGYELÉSE MAGYARORSZÁG SZÉTDARABOLÁSÁHOZ VEZETETT

Vajk/István hatalomra kerülése az ősi jogrendünk és a Vérszerződésünk megszegését jelentette, és súlyos következményekkel járó magyarellenes bűncselekménysorozat volt, ami a belső megosztottsággal és külső beavatkozással megátkozta a magyarságot. Amúgy érdekes megjegyezni, hogy Istvánra is ráhatott ez az átok, mert Imre fia halálával megszakadt vonala, és a hatalombitorló és hazaáruló Orseolo Péter eltávolítását követő Árpád-házi uralkodók tulajdonképpen Koppány leszármazottjai voltak.

"Koppány holttestének brutális meggyalázásának műve a germán lovagok bosszúja volt. Őket ugyanis Koppány nem tűrte volna meg az országban, hatalomra jutása esetén. A meggyilkolt Árpád-házi herceg holttestének a meggyalázása, a vegső tisztesség meg nem adása, mind keresztény, mind az ősi magyar hit szerint szentségtörés volt! A szakrális dinasztiából származó herceg lelke így az ősi hit szerint nem nyerhetett nyugodalmat, amit csak egy vérbosszúval lehetett enyhíteni. Ennek a későbbiekben súlyos következményei lettek Szent lstvánra és leszármazottjaira nézve (a király elleni merénylet, Szent Imre meggyilkolása, Orseolo Péter megvakítása). Somogyországot és a Koppányhoz csatlakozó zalai nemzetségeket rabszolgasorba taszították. Földjeiket a Pannonhalmi apátság és az idegen német lovagok kapták meg jutalmul.

Koppány herceg volt nemzetünk első mártírja, és a magyar történelem első ismert testvérgyilkosságának Ábelje. A két fél háborúja ugyanis, az uralkodó nemzetségen belüli leszámolás volt a nagyfejedelmi főhatalomért. 1046-ban azonban a Vazul-fiak, Koppány herceg unokái, megszerezték azt a trónt, ami apjuknak és nagyapjuknak az életébe került. A hercegeket az az ősi vallást valló népi erő jutatta a trónra, amely már Koppányt is segítette. Koppánynak azonban a 20. századig azért kellett eltűnnie a magyar történelemből és köztudatból, mert a keresztény államot megteremtő Szent István király ellenfele volt. Emiatt a keresztény krónikások és irók minden rosszat rákentek és minden jót elhallgattak róla. Így lett Koppányból lázadó, pogány, az ördög által vezetett bandavezér, Szent István kultusza és emléke annyira erős volt az 1945 előtti keresztény Magyarországon, hogy Koppány személye még az Árpád-házon belül sem volt kivánatos. A család nagy Szentje ellen forduló ősapa nem lett volt szalonképes az utódoknak. Krónikásaink eltorzították emiatt a történelmi igazságot. Ez annyira sikerult, hogy Vászoly herceg fiai esetében maguk is belezavarodtak abba, hogy kinek is legyenek a fiai a hercegek. Mivel mind Koppány, mind Vászoly nemkivánatosak voltak a dinasztia szemében, a krónikások úgy oldották meg a dolgot, hogy Koppányból Szár Lászlót csináltak és fiaivá titulálták unokáit, Vászolyt pedig kiemelték a felmenők közül. Az általam vélelmezett leszármazási rend tehát a következő: Zolta (895-946) - Taksony (931-972) - Szár Zerind (Mihály) (948-970) - Koppány (Szár László) (966-997) - Vászoly (994-1031) - Levente (+1047), András (+1060), Belá (+1063).

Koppány herceg megölése bűn volt, amiért vezekelni kellett. Koppány herceg ugyanis tagja volt az Álmos-Árpád szent dinasztiának, ez kétségtelen. Itt az ideje, hogy ujragondoljuk István király és Koppány herceg súlyos történelmi ellentétét s igazságot szolgáltassunk a befeketített, bűnökkel megterhelt, pogánysággal megrágalmazott Koppánynak, aki más utat akart választani a Kárpát-medencei magyarságnak, imádta az Istent, de nem kívánt a római pápák szolgája lenni, aki bátor hadvezérként szembeszállt az idegenekkel s nem lázadó pogány törzsfő volt ő, hanem a szent dinasztia másik király-jelöltje, akit végül is megöltek. A Koppány, Gyula, Ajtony elleni fellépést csakis annyiban nevezhetjük államalapítási harcoknak, hogy István, nyugati katonai erőre támaszkodva, keményen letörte a római kereszténységgel és a német császársággal szemben álló hazai erőket. Ekkor a küzdelem még nem dölt el véglegesen, hiszen István halála után ujra fellángoltak a harcok, amelyeket ma már egyre kevesbé nevezhetünk pogánylázadásoknak. A nemzeti királyeszme kepviselői léptek előtérbe Aba Sámuel, majd András és Béla személyében s az utóbbinak fia, Szent László király, tudatosan fordult Koppány őse emléke és szellemisége felé, miközben elfordult VII. Gergely pápától és a német császártól. Mindazok, akik számára a magyar nemzeti szellemiség ősi gyökerei szentek, hajtsanak fejet Koppány somogyvári emlékműve előtt, aki nem pogány bűnöző, hanem nemzetünk mártírja."

- Forrás: Radványi Béla: Koppány herceg és Szár László - Kelet Kapuja történelmi folyóirat, V. évfolyam, 4. szám, 2021. október-december, 28-29. o.

A "Szent István kultusz" egy teljesen hamis történelemszemlélet amelyet a magyarországi katolikus egyház alkotott saját szerepének igazolására és szépítgetésére. E hamis történelemszemlélet azt állítja, hogy a magyarság csak egy Európába későn betolakodott idegen ázsiai primitív műveletlen pogány barbár nép volt, és hogy a Szent István által létrehozott keresztény államnak köszönheti a magyarság ezeréves létezését és műveltségét. A valóságban ez másképpen volt. Szent István nem a Magyar Állam alapítója, azt már a honvisszaszerző Magyarok Árpád vezetése alatt megtették. A magyar államalapítás tehát a 895-896-os honvisszaszerzést lezáró pusztaszeri országgyűlésen megtörtént, a vérszerződéssel megalakult magyar törzsszövetség és a már korábban a Kárpát-medencébe betelepedett rokonnépek közötti alkotmányos szerződéssel. Az ezredik év körül Vajk ("Szent István") jogtalanul, idegen fegyveres erőkkel és államcsínnyel hatalomra került. Szent István uralkodása alatt egy idegen és magyarellenes érdekeket szolgáló rendszerváltás történt, amely Magyarország hanyatlásához vezetett. Ezt a rendszerváltást, a nyugat-európai keresztény-feudális rendszert, idegen "lovagok", "papok" és "udvari tanácsadók" erőszakkal kényszerítették a magyarságra.

Azt állítani, hogy a Magyarság érdekei azonosak a kereszténységgel vagy a római katolikus egyházzal nem csak súlyos tévedés, hanem rendkívül káros a magyar nemzeti érdekek szempontjábol. Szintén téves az ezredik év körüli eseményeket vallási ellentétnek vagy csak egy egyszerű belső hatalmi harcnak beállítani: itt a magyar nemzet függetlenségéről volt szó, és akkor a nyugati hatalmak jelentették Magyarország számára a legnagyobb veszélyt. A vallást csak hódító fegyverként, a népek leigázására és kizsákmányolására használták az idegen hatalmak. Ezt Koppány tisztán látta, és ezért kellett szembeszállnia a Vajk/István mögött felsorakozó idegen ellenséges erőkkel. Az utóbbi ezeréves tapasztalatunk Koppánynak adott igazat.

Szembe kell nézni a rideg valósággal: a nyugati kereszténység kényszerű felvétele előtt a Magyarság egységes, erős és hatalmas volt. Visszafoglaltuk a Kárpát-medencét, kikergettuk az idegeneket, felszabadítottuk országunkat, megalapítottuk államunkat, és nagyméretű, túlnyomórészt sikeres külföldi hadjáratokat hajtottunk végre. Az ezredik év körül, a nyugati keresztény hittérítés leple alatt, idegen magyarellenes államcsínyt és rendszerváltást hajtottak végre a jogtalanul és idegen fegyveres erőkkel hatalomra juttatott Vajkkal ("István király"), és e rendszerváltással járó idegen befolyás megtette több évszázados aknamunkáját, aminek eredményeként bekövetkezett a középkori Magyar Királyság összeomlása. A kereszténység felvétele óta csak megosztottság, idegen uralom, megaláztatás, kifosztottság és pusztulás lett a nemzetünk sorsa.

A magyarság régóta romló politikai, gazdasági, társadalmi, és szellemi állapotát a nemzeti egység és függetlenség elvesztése jellemzi. E jelenségek gyökerei abban rejlenek, hogy a magyarságot ezer éve idegen eszmék, hatalmak és érdekcsoportok félrevezetik. Ez a félrevezetés a magyarság nemzeti öntudatát elsorvasztotta és ebből következett a magyar nemzet mai kedvezőtlen helyzete. A több mint 900 éves feudalista rendszer, a több mint 40 éves kommunista rendszer, és az 1990 óta fennálló "liberális demokrácia" a magyarság súlyos legyengülését és lemaradottságát okozta.

Ahhoz, hogy a magyar nemzet túlélje a mostani válságos helyzetét és sikeresen megküzdjön a jövő kihívásaival, meg kell ismernünk a nemzeti gondjaink alapvető okait, mert csak így tudjuk ezeket megoldani. Ahhoz, hogy megismerjük a magyar nemzet válságos helyzetének gyökereit, szükséges átvizsgálni az ezredik év körüli eseményeket. Ezekből kiderült, hogy Koppány ellenállásának leverése és István idegen haderők beavatkozásával történő törvénytelen hatalomra juttatása rendkívül károsnak bizonyult nemzetünk számára, mert ezzel megsemmisítették a magyar nemzet egységét, függetlenségét és hatalmát biztosító Vérszerződést. Ezzel egy idegenérdekű és magyarellenes rendszerváltás történt, amelynek következtében folyamatosan teret hódított Magyarországon az idegen befolyás és idegen érdekcsoportok ragadták meg a hatalmat. Azóta téves úton haladunk és ezért tép minket a balsors. Ezért vesztettük el nemzeti függetlenségünket, egységünket, hatalmunkat, és ezért fogyunk, gyengülünk, szegényedünk és teret veszítünk. Így is mondhatjuk: eltérítettek minket a Magyarok Istenétől, aki őseink kezébe adta világhódító kardját, és az idegenek hamis hitével rabszolgaságba estünk.

A hivatalos körök 2000-ben ünnepelték Magyarország "ezeréves keresztény államiságát". Ez az eltelt ezer év alatt nagyon sok vesztesség érte a magyarságot. Elsősorban elvesztettük azt a nagyhatalmi szerepünket amelyet a honvisszafoglaló és államalapító magyarok megalapoztak Árpád vezetése alatt 896-ban, amikor a népeket irtó, elnyomó, kizsákmányoló és lezüllesztő római birodalomtól Európát felszabadító Hun Birodalom jogos örököseiként foglalták vissza a Kárpátok térségét. Ez a Magyar Állam Európa akkori legnagyobb hatalmának, a Német Birodalomnak 907-es támadását megsemmisítő győzelemmel visszaverte. A Magyar Állam megsemmisítésére és a magyarság leigázására törekvő nyugati fenyegetés elleni védekezés tette szükségessé a X. sz-i magyar hadjáratokat.

A kereszténység terjesztése csak ürügy volt idegen és magyarellenes hatalmi törekvéseknek: erőszakos, idegen beavatkozással magyarellenes rendszerváltást hajtottak végre. E rendszerváltással a sötét kor és az idegenek fokozatos térhódítása köszöntek be Magyarországra, és ez az alapvető oka a minket régen tépő balsorsnak. Az ősi törvények és a Vérszerződés megszegésével a magyarság elvesztette egységét, erejét és függetlenségét. Az idegen fegyverekkel ránk erőszakolt elnyomó és kizsákmányoló nyugati keresztény feudalista rendszerrel egy idegen és magyarellenes uralkodó osztály és egyház taszította a magyar népet rabszolgaságba, a sötét kor szellemi, testi és anyagi nyomorába. Ezt bizonyítják a számos pogánynak és parasztnak nevezett középkori népfelkelések. Az ún. "pogánylázadások" még évszázadokig tartottak mert a magyar nép nehezen tűrte az idegen elnyomást. Ez a keresztény feudalista rendszer megosztotta és legyengítette a magyarságot, politikailag, gazdaságilag, társadalmilag és szellemileg. Ennek az idegen rendszernek köszönhető a Magyar Állam megbukása, idegen uralom alá kerülése, szétdarabolása és idegen gyarmatosítása.

Csak a tények: Árpád alapította a magyar államot 896-ban. Magyarország több mint 1100 éves fennmaradását megalapozta az etelközi Vérszerződés által létre hozott magyar törzsszövetség, a pusztaszeri államalapító országgyűlés és a Honvisszafoglalást elősegítő és az azt követő hadjáratok (nem kalandozások!). Ezeknek köszönhette elsősorban Magyarország a még évszázadokig tartó nagyhatalmi szerepét. A magyarság soha nem volt olyan egységes, erős és független mint akkor, amikor még érvényben voltak az ősi törvények és a Vérszerződés.

Nagy tévedés azt állítani, hogy nem volt más lehetőség, mint átállni a nyugati keresztény oldalra, mert amúgy a magyarság elpusztult volna. A magyar hadi erő képes volt legyőzni az európaiakét a 955-os lechmezei csata előtt és után is. E csatának jelentőségét túlértékelték. Szintén téves a keresztes hadjáratokat fenyegető példaként említeni. E "hadjáratok" túlnyomórészt gyengén megszervezett tömegek és rabló bandák portyázó kalandozásaiból álltak. Magyarország képes lett volna ezeket visszaverni úgy ahogy tette a többi nyugati támadásokkal.

A magyarságnak nem volt szüksége a nyugati "civilizációra". A honfoglaláskori magyarok műveltsége sokkal magasabb szinten állt mint a középkori európaiaké. A tények azt mutatják, hogy amikor a magyarok bejöttek a Kárpát-medencébe Árpád vezetésével, akkor már rendelkeztek saját fejlett műveltségükkel, államszervező képességükkel és félelmetes haderejükkel. Hibás lenne azt állítani, hogy ha nem történik meg a nyugatba illeszkedés, akkor a magyarság a mai kezdetleges észak-eurázsiai népek műveltségi szintjén állna. Ilyen népek soha nem tudtak volna végrehajtani egy olyan műveletet mint a Honvisszafoglalás (és valószínű, hogy egyetlen más európai nép sem).

A nyugathoz való csatlakozás csak gyengítette Magyarországot az idegen betelepítésekkel, a magyarság nyomorúságos szolganéppé süllyesztésével, a nemzeti öntudat sorvasztásával, a nemzeti egység felbomlasztásával és az idegen érdekcsoportok hatalomra juttatásával. Így Magyarország nem volt képes megfelelően védekezni a legnagyobb külső veszélyekkel szemben. Magyarország nyugatba kényszerítése megakadályozta, hogy a magyarok szövetségbe lépjenek saját keleti rokonaikkal, a Tatárokkal és a Törökökkel, amit e népek felajánlottak a magyaroknak, de az idegen érdekeket képviselő magyarországi vezetőség ezt elutasította. Ha Magyarország nem hódol meg a nyugatnak és saját keleti rokonnépeivel kötött volna szövetséget, ma még létezhetne egy 50-60 milliós Magyarország a Magas Tátrától le az Aldunáig, az Oberennsztől a Dnyeszterig és az Adriától a Fekete tengerig.

Az István királyt dicsérő egyházi mese valóban csak az: mese és nem hiteles történelem. Géza és István megszegték a Vérszerződést és az ősi jogrendet, amely szerint Koppány lett volna a jogos uralkodó, és megdöntötték az Árpád által megalapított államrendet. Ezzel indult meg a magyar népet nyomorító testvérharc és a vele járó idegenek beáramlása, elhatalmaskodása, ami végig kísérte az állandó belső hatalmi harcokat, amelyek jellemezték az István uralkodása alatt bevezetett idegen rendszert. Akik annyira dicsérik István "államalkotását", azok nem veszik figyelembe, hogy milyen ingatag és gyenge volt a középkori hűbérúri ("feudális") rendszer. Természetesen egy egységes, erős magyar állam kellett, de ezt csak az ősi jogrendre és a Vérszerződésre lehetett volna megalapozni, nem egy idegen érdekeket szolgáló vagy idegen érdekek által befolyásolt rendszerre, amit István nevében végrehajtattak. Az Istvánt feldicsérő elmélet ugyanolyan tévhit (dogma) mint a finnugorizmus, amelynek a politikai és egyházi hatalmak által fenntartott egyeduralma káros az egészséges nemzeti öntudat kibontakozásának. Trianon bebizonyította, hogy teljes csődöt mondott az István uralkodása alatt bevezetett nyugati politikai és vallási irányzat. A magyaroknak saját útjukat kell járni, és nem mások érdekeit szolgálni.

Szörényi Levente, az István a király és Atilla Isten kardja c. művek szerzője rámutatott a magyarság legalapvetőbb gondjára: az ezer évvel ezelőtt kialakult hármas belső megosztottságra. Szörényi a következőképpen jelöli meg a három szemben álló csoportot: a szentistváni és a koppányi magyarság, valamint az idegenszívűek. Az utóbbiak esetleg csak magyarnak hangzó neveket viselnek és magyarul beszélnek, de szellemileg idegenek. A szentistváni magyarok azt hiszik, hogy csak a nyugati kereszténységnek köszönhetjük államiságunkat, nemzeti létünket, létjogosultságunkat, és műveltségünket. A koppányi magyarság a nemzeti egységet és függetlenséget biztosító ősi törvényeket és hagyományokat tiszteli. Szörényi cikk

Nemzetünk fennmaradása érdekében a nemzeti oldalnak egyesülnie kell, de a nemzeti oldal egyesülése csak a koppányi magyarság által képviselt nemzeti értékek tiszteletben tartásával és érvényesülésével lehetséges. Csak egy egységes nemzeti oldal tudja legyőzni a magyarságot elnyomó és kizsákmányoló, idegen érdekeket szolgáló, hazaáruló és hatalombitorló idegenszívűeket. Az idegenszívűek eltávolítása és felelősségre vonása az első számú feltétele annak, hogy Magyarország helyreálljon, és hogy a magyarság megmaradjon. Ahhoz, hogy megmaradjunk, keményen meg kell küzdenünk életterünkért. Az élettér fogalmat nem csak a szó szoros értelmében használjuk, hanem az élet minden más területére is vonatkozóan: az államigazgatás ("politika"), a gazdaság, a társadalom, a műveltség, az erkölcs, stb. Észre kell vennünk, hogy most már több mint ezer éve minden területen folyamatosan veszít és meghátrál a magyarság az idegenség előrenyomulásával szemben: Magyarország több évszázados és a máig tartó idegen gyarmatosítása, a magyarság fogyatkozása, országunk nagy részének idegen megszállása és területeink elszakítása, idegen érdekeket szolgáló csoportok ("politikai pártok") hatalomra jutása, gazdaságunk idegen kezekbe kerülése, az idegenszármazásúak társadalmi érvényesülése a magyarság rovására, a magyar műveltség és hagyományok elsorvasztását okozó idegen "kultúra" és életmód elterjedése, a magyar nyelv elkorcsosodása, az idegen vallások, értékek és eszmék elterjesztése. Minden területen folyik a harc a magyarság és az idegenség között. Belső és külső ellenségeink arra törekednek, hogy a magyarságot megosszák, leigázzák, gyarmatosítsák, kizsákmányolják, erkölcsileg lezüllesszék, elmagyartalanítsák, idegen népekbe olvasszák és végső soron eltűntessék.

Dr. Országh József: Magyar Hit, vagy szellemi nyomor

Dr. Vágó Pál: A Vérszerződés ereje
Bevezető - Mítosz és sors
A megszegett vérszerződés ereje beteljesül
Bulcsú hadjárata
Az eső utáni köpönyeg - I. István után
A vérszerződés erejéről és eredetéről

© HUNMAGYAR.ORG | Legutóbbi felújítás: 2023.02.20
AZ 1000. ÉV KÖRÜL RÁNK ERŐSZAKOLT IDEGEN MAGYARELLENES RENDSZERVÁLTÁS ÉS HITTÉRÍTÉS ELLENÁLLÓI ÉS ÁLDOZATAI

Vissza