A TURÁNI IRÁNYZAT
Azért alakult a Turáni Társaság 1910-ben, a Magyarországi Turán Szövetség 1920-ban, és később még más turáni szervezet, hogy egyrészt tudományos kutatással tisztázzák a magyarság eredetét, őstörténetét, ősműveltségét, és hogy megállapítsák a magyarság rokonsági viszonyait más eurázsiai népekkel, és másrészt, hogy a magyar nemzeti érdekeknek megfelelően azokkal a rokonnépekkel kibővűljenek a műveltségi, gazdasági, és egyéb kapcsolatok. E turáni szervezeteket megszüntették a kommunista rendszer alatt, de a turáni irányzatot képviselő szervezetek újra megalakulnak és az elődeik munkáját korszerűen folytatják. A turáni irányzat határozottan elutasítja a nemzeti öntudatunknak rendkívül káros, és a még ma is hivatalos támogatást élvező idegen magyarellenes érdekeket szolgáló hamis finnugorista elméletet és a szintén hamis szentistvános történelemszemléletet.

A turáni népek - beleértve a magyarság - valóságos történelmének és műveltségének tárgyilagos és tudományos feltárásához és megismertetéséhez ki kell törni a jelenleg uralkodó hamis elméletek és eszmék bűvköréből: a szemita és indoeurópai ("indogermán", "árja") népek hamis felsőbbrendűségi ("kultúrprioritási") elméletére épített történelemszemléletből és nyelvészeti elméletből (ld. Götz László: Keleten kél a nap), valamint a "görög-római civilizációt" és a "zsidó-keresztény" vallást az "európai kultúra" alapjainak tartó szemléletből. A szemita és indoeurópai népek megjelenése a Közel-Keleten és Európában az ottani ősibb népek és műveltségek pusztításával járt, és e korábbi műveltségek romjaira építették saját "civilizációjukat". A görögök sem alkottak semmi eredetit, a korábbi műveltségektől csak átvettek és továbbfejlesztettek (ld. Padányi Viktor: Dentumagyaria, a "görög csodáról" szóló fejezet), úgy mint a rómaiak, akik ráadásul mindent leigáztak, pusztítottak, és kizsákmányoltak amit tudtak, és ezt nevezték a "római birodalomnak" és "civilizációnak". A tévtanokra felépített keresztény vallást, amióta hivatalos vallás lett, a népek szellemi és politikai leigázására, valamint gazdasági rabszolgaságban tartására és kizsákmányolására használták különféle hatalmi érdekcsoportok századokon át (ld. a Zsarátnok nevű könyvsorozatot).

A mai nyugati történettudomány, régészet, és nyelvészet gyakran elhanyagolja, figyelmen kívül hagyja, vagy tagadja azt a tényt, hogy az ún. szemita és indoeurópai népek és nyelvek megjelenése előtt már évezredek óta ott voltak sokkal ősibb, ragozó nyelveket beszélő, nem-szemita és nem-indoeurópai népek, Indiától Európáig: Indiában, az Indo-Árják előtt ott voltak a Dravida népek, Iránban a Perzsák előtt ott voltak a Szkíta-féle népek, Mezopotámiában a Szemiták előtt ott voltak a Szumérek, Észak-Mezopotámiában és Kelet-Anatóliában az Asszírok és Örmények előtt ott voltak a Hurrik, Közép-Anatóliában az indoeurópainak tartott Hettiták előtt ott voltak a nem-indoeurópai Hattik, az égei tenger térségében a Görögök előtt ott voltak a nem-indoeurópai Pelazgok, Itáliában a Latinok előtt ott voltak a nem-indoeurópai Etruszkok, az ibériai félszigeten az oda települt indoeurópaiak előtt ott voltak a nem-indoeurópai Ibérek (a mai Baszkok tőluk származnak), és a hatalmas belső-eurázsiai térségben, a Kárpát-medencétől Kínáig ősidők óta ott voltak a turáni szkíta-hun népek, és ma is ott vannak utódaik, az urál-altaji népek. Ma már kétségtelen, hogy a turáni népek, köztük a Magyarok is, a fentebb felsorolt ősi, ragozó nyelveket beszélő, nem-szemita és nem-indoeurópai népekhez kapcsolódnak. Ezen ősi, ragozó nyelveket beszélő, nem-szemita és nem-indoeurópai népek rakták le annak a műveltségnek az alapjait, amit ma a szemita és indoeurópai népeknek tulajdonítanak. Az újkőkori, réz- és bronzkori ragozó nyelvű népek és műveltségeik

Ahogy az örökléstani (genetikai) kutatásokról szóló cikkünkben részletezzük, a magyarság ősei bizonyíthatóan kb. 40 000 éve jöttek Európába Közép-Ázsiából. Az évezredek folyamán, ősmagyar csoportok szintén eljutottak Észak-, Közép-, Dél-, és Délnyugat-Eurázsiába. Ezek voltak tulajdonképpen a szkíta-hun népek, akiktől részben származnak az urál-altaji (finnugor és török-mongol) népek, tehát így magyarázhatók a nyelvi és egyéb rokonsági viszonyok e népek és a Magyarok között. Az ókori szkíta-hun népek és közép-kori utódaik évezredeken át uralták a hatalmas belső eurázsiai térséget, a Kárpát-medencétől a kínai falig, és meghatározó műveltségi befolyást gyakoroltak a velük érintkező európai és ázsiai népekre. A Kárpát-medence történelme tehát szervesen összefügg a belső eurázsiai turáni szkíta-hun népekével, és a kárpát-medencei magyarság az utóbbi 40 000 év folyamán oda több hullámban betelepült és túlnyomórészt rokon népcsoportokból alakult ki.

A HATALMAS BIRODALMAKAT ALAPÍTÓ SZKÍTA-HUN ŐSEINK

A turáni népek évezredes küzdelmei az idegen hódító birodalmak ellen
Az utóbbi évezredek folyamán az ősmagyar turáni szkíta-hun népek folytonos harcban álltak más hódító népekkel és birodalmakkal. Kb. 4500 éve kezdődött az ókori Közel-Keleten, a Folyamközben (Mezopotámiában), a Szumérnak nevezett nép es más szintén ragozó nyelvű rokon nép több évezredes küzdelme a térségbe folyamatosan betelepülő szemita népek ellen (ld. A Szumér birodalom bukása). Kb. 2500 éve elkezdődtek a turáni szkíta-hun népek küzdelmei a terjeszkedő persza, kínai, és római birodalmak ellen, és a közép-kori Magyarország tovább folytatta e küzdelmeket a német-római birodalom ellen.

A történelem folyamán sokszor törtek be idegenek a turáni népek földjeire: szemiták, perzsák, görögök, rómaiak, kínaiak, germánok és szlávok. Számos esetben az őshonos turáni népeket irtották, kitelepítették, gyarmatosították, és erőszakkal beolvasztották. Az idegen megszállók és uralmak nem csak népességi és műveltségi vesztességeket, hanem súlyos gazdasági és környezeti károkat is okoztak a turáni földeken: az oroszok és a kínaiak nemcsak a turáni népeket pusztítják, hanem földjeiket is. A kommunistának nevezett rendszerek rendkívül súlyos politikai, gazdasági, környezeti, társadalmi, és erkölcsi gondokat hagytak hátra, és ezekkel kell a turáni népeknek megküzdeniük, nemzeti öntudatukért, természeti környezetük megóvásáért és önrendelkezésükért.

A történelmi és földrajzi Turán elnevezés a Kaspi-tengertől keletre fekvő területre vonatkozik. Régészeti kutatások folyamán felfedezték, hogy e területen egy magasfokú mezopotámiai szumír eredetű műveltség alakult ki az ókorban (Sz. P. Tolsztov: Az ősi Chorezm). A XIX. század óta külföldi és magyar nyelvészek bebizonyították, hogy a szumír nyelv a turáni nyelvek családjába tartozik (Érdy Miklós: A sumír, ural-altáji, magyar rokonság), és hogy a magyar nyelv áll a legközelebb a szumírhoz (Gosztony Kálmán: Összehasonlító szumér nyelvtan). Ezt tovább megerősítik a régészeti és embertani kutatások amelyek kimutatták, hogy évezredekkel ezelőtt az ókori közel-keleti szumír és szumír-rokon népek begyarmatosították a Földközi-tenger térségét, a Kárpát-medencét, és Közép-Ázsiát (Götz László: Keleten kél a nap). A turáni (ural-altáji) népek ezen ókori szumír és szumír-rokon telepesek műveltségének örökösei és legalább részben tőlük származnak. E turáni népek az emberi műveltség megalkotói és sok más eurázsiai nép történelmi kialakulásában, műveltségi és nyelvi fejlődésében meghatározó tényezőként szerepeltek.

A magyarság tehát egy ősi és magas műveltséggel rendelkező nép amely a Kárpát-medence őslakosságát alkotja. A magyarság több ezer év alatt alakult ki a Kárpát-medencében egymást követő hullámokban érkező turáni népek egybeolvadásából. A magyar nemzet a hatalmas hun és avar népeknek és birodalmaknak örököse. Atilla volt a turáni népek nagy felszabadítója, megvédője, és egyesítője. Atilla meggyilkolása után az Avarok állították vissza a Hun Birodalmat. Az Avarok birodalmát pedig Árpád Magyarjai állították helyre, a folytonos nyugati támadásokkal szemben. E történelmi példák azt mutatják, hogy a Kárpát-medencében letelepedett hun-magyar népek egységét és függetlenségét csak a keletről segítségükre érkezett turáni testvérnépek tudták megvédeni az európai hatalmak terjeszkedése ellen. Bulcsu, Lehel és Botond a honfoglaláskori Európa ellen végrehajtott büntető és védekező hadjáratok legnagyobb hadvezérei voltak, Koppány volt a jogos hatalomöröklő aki az igazi magyar érdekeket képviselte a magyarellenes idegen befolyások és beavatkozások ellen, és Tonuzoba besenyő testvérünk inkább a halált vállalta minthogy kicserélje hun-magyar őshitünket az erőszakosan terjesztett idegen vallásra.

Ezer éve elszakították a kárpát-medencei magyarságot a turáni testvérnépeitől és ezek ellen fordították. A magyarság utat tévesztett amikor a nyugati "civilizáció"-hoz csatolták. Az ezer éve követett nyugati szellemi és politikai irányzat rendkívül károsnak bizonyult a magyarság számárá és a mai válságos helyzetébe vezette. A magyarság kényszerített Európába illeszkédese, és a turáni testvérnépeitől való elszakítása, valamint ezek ellen fordítása a magyarság leigázását, szétdarabolását, elnyomorítását és pusztítását eredményezte. A magyarságot a pusztulás fenyegeti ha tovább ragaszkodik a hanyatló nyugati "civilizáció"-hoz, éppen amikor a keleti turáni testvérnépek hatalma növekszik. Ezekből az következik, hogy a magyarság egységét és független fennmaradását az őseredetig visszanyúló nemzeti öntudatra és a turáni népek összetartására kell újra megalapozni.

A Magyarok nem azért jöttek a Kárpát-medencébe, hogy a nyugatnak meghódoljanak, hanem azért, hogy a hun es avar birodalmakat helyreállítsák és hogy az Atilla által létrehozott turáni népek egységét visszaállítsák. A magyarságnak e turáni irányzatot kell folytatnia hogy fennmaradását biztosítsa. Itt az ideje hogy a veszélyes helyzetben álló magyarság több száz milliós turáni testvérnépei felé visszaforduljon. A turáni népek rokonságának és közös érdekeinek tudata már régóta létezik. A volt “kommunista tömb” állandó válságai és bizonytalanságai alkalmassá és szükségessé teszik a turáni népek közötti szorosabb politikai, gazdasági, és műveltségi kapcsolatok létrehozását.

A turáni irányzat nem azt jelenti hogy a Magyaroknak el kell fordulni Európától és hogy el kell szigetelni magukat a szomszédos népektől. Az utóbbiak tulajdonképpen részben turáni származásúak, vagyis turáni népekkel keveredtek (lsd.: Padányi Viktor: Dentumagyaria), csak az idegen hatalmak befolyása őket a Magyarok ellen fordították. A magyarságnak e népeket vissza kell nyernie a turáni eszme alapján. A "nacionalizmus" a népeket egymás ellen uszítja a felületes különbségek mesterséges hangsúlyozásával. A turáni eszme nem egy hamis és gyűlöletet szító fajelmélet mint a finnugor, pánszláv, dáko-román, árja, stb. elméletek. A turáni eszme a különböző népek közös gyökereinek kimutatásával lenne alkalmas az ellentétek megoldására. Tudományosan bebizonyított tény, hogy az Ősturánok az emberiség műveltségének megalkotói. A turáni eszme e műveltség megóvásán és gyarapításán keresztűl a népek közötti egyetértésre és kibékülésre törekszik.

Nem volna szerencsés ha Magyarország nemzetközi kapcsolataiban nyugatra fektetné a hangsúlyt. Gazdasági, biztonsági, és műveltségi szempontokból előnyösebb lenne egy többoldalú, kiegyensúlyozottabb külpolitikai irányzat. Ebben fontos szerepet töltene be a magyarság keleti rokonnépeivel való kapcsolatok kifejlesztése és megerősítése. E népek nagy létszámban, hatalmas és természeti kincsekben gazdag területeken élnek, mint pl. a török-mongol népek, vagy erős és gazdaságilag fejlett országokban, mint pl. a japánok.

A turáni irányzat korszerű folytatása ősi nemzeti küldetéstudatunknak: Atilla Hun Birodalmának jogos örököseiként foglaltuk vissza ősi földünket azért, hogy ősi nagy népünk hatalmas birodalmát visszaállítsuk. E turáni irányzat a turáni népek jogos érdekeinek és a magyar nemzeti érdekek mindenek fölötti és feltétlen érvényesítésére törekszik, nemzeti egységünk, függetlenségünk, biztonságunk, műveltségünk és öntudatunk megóvására:
- a tudományosan bebizonyított, több ezer éves szumír-szittya-hun-avar-magyar folytonosság és azonosság, valamint kárpát-medencei őshonosságunk általános elismertetéséért,
- a hamis, magyarellenes és idegen érdekeket képviselő “hivatalos” finnugor származási elmélet, valamint a Vajkot (“Szent Istvánt”) államalapítóként beállító történelemszemlélet elutasításáért,
- nyelvünk tisztaságának megörzéséért, valamint ősvallásunk és ősi rovásírásunk helyreállításáért,
- az erkölcstelen, lélek-, társadalom-, nemzet-, és környezetpusztító, emberellenes, anyagias és önző, áldemokratikus és bal-liberális nyugati kapitalista fogyasztó rendszer felszámolásáért,
- a rendet és közbiztonságot megteremtő nemzeti állam keretein belül való hagyományos nemzeti értékeket ápoló, erkölcsös, fegyelmezett, szorgalmas, család-, nemzet-, és országépítő, egészséges társadalom létrehozásáért,
- a turáni népek mindenféle idegen fennhatóságtól, gyarmatosítástól, vallástól, és befolyástól való felszabadulásáért, a teljes államigazgatási (politikai), gazdasági és műveltségi önrendelkezésükért, és a turáni népek államszövetségben való újraegyesítéséért.

A turáni irányzat tehát nem csak eszme, nem csak őskutatás, nem csak múltba nézés, hanem a szebb magyar jövőt építő tervezet, amely államigazgatásunkat, gazdaságunkat, műveltségünket, társadalmi berendezkedésünket, erkölcsi értékrendünket, nemzeti öntudatunkat, honvédelmünket, és a nemzetközi kapcsolatainkat kell, hogy irányítsa. Ha elemezzük a magyarság hatalmi helyzetének és életkörülményeinek történelmi alakulását, szembe kerülünk azzal a valósággal, hogy világhatalom része voltunk Atilla Hun Birodalmában, és még európai nagyhatalom voltunk a X. században, az ezredik év után kezdett meginogni Magyarország hatalma a fokozódó nyugati befolyás és beavatkozások miatt, és ennek következményeként elvesztettük nemzeti és állami egységünket és függetlenségünket a mohácsi csata után. Az azóta eltelt közel 500 éves kínos-keserves idegen uralom hatalmas emberi és anyagi vesztességeket okozott a magyarságnak, és a környező, valamint a hozzánk betelepült idegen népek lettek vesztességeink haszonélvezői, és ennek lett eredménye mostani hátrányos helyzetünk és súlyos lemaradottságunk a legtöbb európai néphez és országhoz képest. Az eltelt 1500 év történelmi tapasztalatainknak kell irányítani a magyarság feltámadásához vezető küzdelmeinket: újra kell egyesíteni a nemzetet ahogy azt tették őseink a vérszerződéssel, újra vissza kell szereznünk otthonunkat, ki kell kergetni ellenségeinket, és ugyanazok a külpolitikai és hadászati céljaink kell, hogy legyenek, mint a 896-os honvisszaszerzőknek: visszaszerezni elrabolt kincseinket, és megakadályozni, hogy egy velünk ellenséges idegen hatalom létrejöjjön térségünkbe, vagy ha van, akkor azt szétbomlasztani, és létrehozni saját nagyhatalmunkat a turáni testvéreinkkel. Ez a mai gyakorlatban azt jelenti, hogy meg kell akadályozni az EU megerősödését, annak helyébe a nemzetek Európáját kell létrehozni, és támogatni kell a leigázott népcsoportok függetlenségi törekvéseit, úgy nyugaton (pl. a skótokat, walesieket, bretonokat, baszkokat, katalánokat, stb.), mint keleten - pl. a volt Szovjet Únió és Ázsia térségében, ahol számos turáni népek élnek. Úgy is mondhatnánk, hogy a jövőbeli feladataink tükrözik ősi küldetésünket, ahogy azt mondáink elmesélték: hadak útján visszatérünk hős hunmagyar harcosok, isten kardjával visszaszerezzük ősi örökségünket, a Kárpátok koszorúzta országunkat, isten ostoraként méltó bűntetést mérünk rátok ellenségeink, hiába könyörögtök, nyilainktól nincs mentség!

© HUNMAGYAR.ORG | Legutóbbi felújítás: 2020.08.16